Monthly Archives: február 2016

  • 0

The first impression

Category : Traveling

I’m lucky.

I could experience how two Portuguese families live both in their everyday life and during the holiday. They are so different, however, have one common thing. They were waiting for me with love, interest, and trust.

I’m lucky.

My family pattern impacts on my personality, the way of thinking and the first thoughts when I hear the word of ‘family’. When I was a child, I had lived in a safe surrounding, had everything I used to need. Now as a young adult when I visit my family in my hometown I feel the same.

These Portuguese families are like mine that’s why they keep a mirror to me. They are working on the same values. It’s so interesting that the structure of these families is also the same: two girls. The older one is like me who is opened to the world, wants to travel, is interested in the different cultures. The smaller one is like my sister who feels herself better in a familiar surrounding.

3 days in Lisbon:

My first impression is connected to a family who lives in Lisbon. I found Venie in the side of Couchsurfing. At first sight, she doesn’t seem nice to me, but anyway I wanted to try Couchsurfing so I contacted her and we had decided I stayed 3 days in Venie’s family before I went to Porto.

She lives on the outskirts of the city, – as she said – in the middle of the ghetto. She lives with her mother, sister, and grandmother in a flat with two small rooms. They also have two dogs. Before I arrived five puppies had been just born. They usually stayed on the carpet in the bathroom, so taking a shower was not that easy. Leading the dogs out was a longer process than taking a shower.

After I had arrived at their home, I got a big surprise. Suddenly they had turned the light off and started to sing the “Happy Birthday” (because I had my birthday that day). Venie’s mother cooked a muffin and put a small pink candle in the middle of it. It was the first time when I have felt how hospitable and kind the Portuguese people are.

The mother was a cleaning lady. I don’t think the grandmother got so much money as a pension. The girls worked in a hotel. It can be a poor family – I thought that time.

After some days I had just realized how rich are they. Every afternoon when everybody arrived home, went to the living room and were talking about what happened in that day. They totally concentrated to each other and didn’t pay attention to their mobile or TV. However I didn’t understand what they said, I felt they were really hearing themselves. After this, I was wondering how many families concentrate to each other that much and is it possible to the wealthy families as well or you need to be poor financially for that.

(You can find the continue of this story in another article called Portuguese Easter. )


  • 0

Első benyomás

Category : Traveling

Szerencsés vagyok.

Már két portugál család is befogadott, bár nagyon különböznek minden tekintetben, egy valami viszont közös bennük. Szeretettel, érdeklődéssel és bizalommal fordultak felém. Összehasonlítani nem szeretném őket. Nem is lehet.

Szerencsés vagyok.

Egy olyan családból jövök, ahol érték az egység, ahova bármikor hazamehetek, ahol hangosak az ünnepek, ahol ha megkérdezik hogy vagyok bármit mondhatok, ahol támogatnak bármibe belekezdek.

Ezek a családok tükröt tartanak nekem. Ugyanazon értékrend szerint működnek. Érdekes, hogy még összetételében is hasonlít az enyémhez. Két lány. A nagyobbikban magamat, a kisebbikben pedig tesómat vélem felfedezni. A nagyobbik nyitott a világ felé, szeretne utazni, érdeklődik a különböző kultúrák iránt. A kisebbik jobban érzi magát otthon a saját társaságában.

3 nap Lisszabonban:

Első portugál élményeim egy lisszaboni családhoz kötődik.

Vanie-re a couchsurfing oldalon találtam rá. Első ránézésre nem volt szimpatikus, de mindenképpen ki akartam próbálni a kanapészörföt, úgyhogy felvettem vele a kapcsolatot és megbeszéltük, hogy pár napot ott töltök nála, mielőtt Portóba utaznék.

Lisszabon legszélén lakik – ahogy ők nevezik – a gettó közepén. Egy 2 szobás kis lakásban laknak négyen: anyuka, mama és a két lány. Két kutyájuk van, akiknek pont akkor születtek meg a kiskutyáik, szám szerint 5 kis fekete eb. A “házuk” a fürdőszobaszőnyeg volt, úgyhogy a zuhanyzás nem volt egyszerű. Több idő volt kiterelni a 7 kutyát a fürdőszobából mint lezuhanyozni

Pár perccel az érkezésünk után nagy meglepetésben volt részem. Hirtelen lekapcsolták a villanyt és elkezdték énekelni a Happy Birthday-t (ugyanis aznap volt a szülinapom). Az anyukája sütött nekem muffint amibe egy rózsaszín gyertya volt beleszúrva. Akkor éreztem először, hogy milyen kedvesek és vendégszeretőek a portugálok.

Az anyuka takarítani jár. A nagymama nem kaphat sok nyugdíjat, a lányok pedig hotelekbe járnak dolgozni. Mindig azt ami éppen akad: fűnyírás, mosogatás, medencepucolás, ágyneműhúzás. Ez egy szegény család, gondoltam akkor.

Pár nap múlva rájöttem, hogy milyen gazdagok is ők. Minden este amikor már mindenki hazaért beülnek a nappaliba, kikapcsolják a TV-t és megbeszélik, hogy mi történt aznap. Ez kb. 2-3 órás időtöltés. A lányok nem nyomkodják közben a telefonjukat, nem csinálnak semmi mást, csak figyelnek a másikra. Bár nem értettem, hogy mit mondanak, éreztem, hogy nemcsak meghallgatják egymást hanem meg is hallják, ami nagy különbség.

Ezután elgondolkodtam, hogy vajon hány család figyel ennyire egymásra, ehhez pénzügyileg szegénynek kell lenni vagy jobb módú családokban is működhet.

(A történet folytatását a Portugál húsvét blogbejegyzésben találjátok)


  • 0

Everything happens for reason

Category : Interesting story

 I have always wanted to travel. When I was a child I always wanted to go somewhere, no matter where. I often slept either in my cousins or my friends. I preferred the changes. I was not able to stay in one place for a long time. Nonetheless, I was living in a bubble in a small city for 19 years until I left the grammar school. The grammar school is situated 200 meters far from my home, so I didn’t even have to move a lot to reach it, however, I wanted to do it. Every day was the same. I woke at 7 am, went to the school, arrived home at 3 pm, did my homework, watched the TV and listened to music and later on I went to the bed. Every weekday from Monday to Friday was the same.

I was sure that something was not going on the right way. I felt the desire for things to change. That’s why I knew there was no chance to choose a university nearby my hometown, however, my family wanted me to do that.

I moved to the capital city to Budapest.

I joined a student organization called AIESEC. I have worked there for 2 years, which was one of the most beautiful part of my life. I’ve improved and changed a lot, but I felt I need some change again. With the help of AIESEC, I could go to an international conference which was organized in Porto, Portugal. I was impressed by the city however, I couldn’t see a lot from it. It was like finding my second hometown that’s why I decided I will go back there one day.

Only half a year passed and I applied for ERASMUS. I choose Lisbon because there was no university in Porto on the list of possibilities, but I was sure that my destination will be Portugal. That’s why this time I started to study Portuguese.  I was scared when I got to inform that the university in Lisbon doesn’t reply to my coordinator’s messages. She told me that there is a new partnership with a Portuguese school called ISMAI. It’s situated in Maia, some kilometer far from Porto. I couldn’t believe it. I can go to that city where I really wanted. I felt like the magic is happening in front of my eyes all the time. That’s the story how I could live in this wonderful city which has changed my life. I’m sure that it happened for reason and I found another part of my soul there.


  • 0

Minden okkal törénik

Category : Interesting story

Nem is tudom hol kezdjem.

Mindig is utazni akartam. Amikor kicsi voltam, mindig menni akartam. Vagy mamánál akartam aludni, vagy unokatesómnál vagy a barátnőmnél. Mindig szerettem a változást. Nem tudtam megmaradni egy helyen sok ideig. Ennek ellenére 19 éves koromig burokba zárva éltem. Általános iskolába és középiskolába is egy kisvárosba jártam. A középiskola 200 méterre volt az otthonomtól. Minden napom ugyanúgy nézett ki. Reggel felkeltem, fél8-ra bementem az iskolába, fél 3-ra hazaértem, megtanultam, megcsináltam a házit, este lefeküdtem és másnap kezdődött minden előről.

Éreztem, hogy valami nem oké. Ennél nagyobbnak kell lennie a világnak. Ezért nem volt rá esély hogy környékbeli főiskolát választok, akármennyire is szerette volna a környezetem.

Elkerültem Pestre.

Csatlakoztam egy nemzetközi szervezethez, az AIESEC-hez. 2 éven át tevékenykedtem, ami életem eddigi legszebb időszaka volt. Nagyon sok mindent csináltam, rengeteget kaptam és adtam magamból. Csodálatos két év volt, de éreztem, hogy változás kell. Megint.

Az AIESEC segítségével sikerült eljutnom egy nemzetközi konferenciára Portóba. Sokat a városból nem láttam, de amit igen az nagyon megmaradt az emlékeimben. Tudtam, hogy vissza kell jönnöm, mert ez egy nekem való hely.

Fél év múlva jelentkeztem erasmusra Lisszabonba. Ekkor már elkezdtem portugált tanulni. Biztos volt, hogy az úti cél nem lehet más csakis Portugália. A listán nem volt portói iskola. A sors fintora, hogy az egyetlen portugál iskola, aki visszaírt a kapcsolattartómnak Maia-ban található, néhány km-re Portótól. Így élhetek most ebben a csodálatos városban.

Biztos vagyok benne, hogy a dolgok okkal történnek. Nem véletlenül sodort ide az élet. A változás jó dolog, csak hagyni kell, hogy megtörténjen 🙂