Monthly Archives: március 2016

  • 0

Meeting in Porto

 

I have been living in Porto for two months, but I have never met with any Hungarians here. According to my coordinator, only two Hungarians studied here from my university, one is in 2013  and the other one is before 2010 but he doesn’t  even remember the date. Most of them go to Lisbon because it’s easily accessible by direct flight from Budapest. Porto is 3 hours far away from Lisbon. But I’m sure it worth to visit here.

I met several people from different countries. When we introduced ourselves one of the first questions was always the same: Where are you from? I can separate people according to their reactions to where am I from. The first group of people has already visited Budapest, so they know where the country is situated, what is our mother tongue and that the capital city is so nice. The words of “szia” (hello) and “köszönöm” (thank you) are also familiar for some of those people.  The second group of people always asked if we speak English as a mother tongue. I answer that of course not: in our own language, in Hungarian. Most probably these people don’t know Hungary geographically.

Today I went to a bookstore. I like reading and I understand more and more in Portuguese, so it was the time to visit one. It was a so cozy place, maybe it’s because they used candles instead of the lamp that’s why the light was so low. There were benches around, where old ladies were reading. I went to one of the shelves to take a book off.

I couldn’t believe my eyes when I looked at the name of the author of that book I was holding in my hand: Csáth Géza and I took a look at the word of “hungaro” (Hungarian).

OMG, it’s a Hungarian book in Porto, where there is no any Hungarian soul, I didn’t even hear any Hungarian word while walking on the street and NOW here is a book from a Hungarian author. I didn’t believe it. If it had cost 200 euros, I would also buy it, but it was just 10 euros. Wonderful.

Miracles are really happening, we are experiencing it every day. Sometimes because of the every day’s stress, we are able to forget that how wonderful the life is. Currently I notice it because  my life is peaceful without stress and I’m happy when the cute old lady enthusiastically gives me my daily strawberry portion at 7 pm in the grocery as I would be the British Queen, when I get a gift in a confectionary, just because I spent there two hours and therefore they are so thankful and when I visit Braga, where a local boy showed me the city by his car, invites me for lunch and doesn’t expect anything in return. Noticing these small things help you to live happily in hard life situations as well. Because of the happenings of today, I decided to create a blog and start to share my stories.


  • 0

Portói találka

Már lassan két hónapja élek Portóban de magyarral még nem találkoztam. A koordinátorom szerint 2013-ban volt itt utoljára magyar, meg még valamikor 2010 előtt, de már az évszámra sem emlékezett. Csodálkozott is, hogy én hogy keveredtem ide.

A magyarok csak Lisszabonig mennek. Portó még 3 óra vonattal. Szerintem megéri. Nekem mindenképpen.

Sajnos magyar turistákkal sem találkoztam.

Ha szóba kerül, hogy Magyarországról jöttem az embereket reakció alapján két csoportba lehet osztani. Az egyik csoport már járt Budapesten, így tudják hogy hol terül el az országunk, hogy magyar az anyanyelvünk és hogy Budapest nagyon szép. Néhányukat még egy ‘szia’ vagy egy ‘köszönöm’ hallatán is ismerős érzés fogja el. De ez már ritkább. A második csoportnak az első kérdése, hogy mi milyen nyelven beszélünk, angolul. Erre csak annyit szoktam mondani büszkén, hogy nem, természetesen saját nyelvünk van. Feltételezem, hogy ezek az emberek földrajzilag sem nagyon ismerik Magyarországot.

Ma voltam egy könyvesboltba. Szeretek olvasni és egyre többet értek portugálul, így úgy gondoltam, hogy eljött az ideje, hogy betérjek egybe. Nagyon barátságos kis hely volt, talán azért is mert lámpa helyett gyertyával világítottak, ezért alig-alig volt fény. Körbe padok voltak, ahol ősz hajú nénik olvastak. Odamentem az egyik polchoz és kivettem a legfelső könyvet. Nem hittem a szememnek, amikor ezt a feliratot láttam: CSÁTH GÉZA, majd a húngaro szóra néztem.

Úristen, ez egy MAGYAR könyv. Portóban. Ahol egy magyar lélek sincs. Egy magyar szót nem hallottam. És most itt tartok a kezemben egy könyvet, egy magyar íróról. Nem hittem el.

Ha 200 euróba került volna, akkor is megvettem volna, de “csak” 10 euró volt 😀 Csodálatos.

Csodák léteznek. Minden nap átéljük, csak nem tudunk róla. A mókuskerék, a mindennapi stressz elfeledteti velünk, hogy milyen csodálatos az élet. Talán azért veszem észre, mert nem vagyok mókuskerékben, békés, stresszmentes életet élek és boldog vagyok, amikor a sarki zöldséges néni este 7-kor olyan lelkesen szedi ki a napi eperadagomat, mintha én lennék az angol királynő, amikor a cukrászdába ajándék sütit kapok, csak azért mert 2 órát töltöttem ott és hálásak, hogy őket választottam és amikor ellátogatok egy kisvárosba ahol egy helyi fiú meghív ebédre, a saját autójával megmutatja a várost és nem vár cserébe semmit.

Ezek azok a dolgok, amikre figyelve elviselhetőbbé teszik az életet, még a nehéz időszakokban is. A mai nap hatására kezdek el blogot írni és megosztani, hogy miért is érdemes kilépni a négy fal közül és megnézni hogy mi van máshol.