Monthly Archives: May 2016

  • 0

Let’s go to the party!!! But why?

Category : Traveling

When I started to share my stories,  I promised myself that I will share all the stories including the wrong ones. Now a kind of the wrong story is coming. Currently, I am living with 7 Erasmus students together.

You shouldn’t have illusions. Everybody knows why the majority of young people wants to go for Erasmus… because of the parties. That’s why my flatmates go out more times per week. Going to a club/pub is so popular for them. It means that they drink something at home till 1 am, after go somewhere and arrive back at 8-9 am. Sometimes I meet them in the morning because I often get up that time. I don’t have any problems with this kind of parties because I can sleep at night.

The house parties happen more rarely what they organize in the living room. There were two this kind of it so far. The second one was last weekend.  I tried to oversleep the first one a month ago, but this plan wasn’t successful. I changed the strategy now. I was thinking it’s not appropriate to judge something without giving a chance to them. I may like it. I went to the downstairs where the  Mexican girls live. I brought the glasses of palinka with me. We were talking. They drunk my palinka and I tasted their Mexican drink with mango. We felt good. I wished to stay there all night.

But we went to the upstairs.

Everybody just was standing and was speaking with their own friends. They didn’t want to get to know each other.  They weren’t smiling. They weren’t dancing but the music was so loud. I didn’t feel they enjoyed the party. The noise was so loud as well. I heard neither my voice nor other ones.

Then we went to a club, where I felt myself worst than at home. People didn’t pay attention to each other, stepped on my foot many times and strongly pushed me. They didn’t even say “desclupe” (excuse me) and “obrigado” (thank you). The boys looked at the girls as the lion does to his prey when he is so hungry.

The smoke hurt my eyes so much.

After some hours a Mexican girl felt sick. Gabi caught a cold and her voice was going. She wanted to go home. I grabbed the opportunity to take her home. In the entrance door, we just realized we didn’t have keys, rang many times but nobody opened the door. They must be sleeping at 4 am. I suggested to Gabi that we should find a warm place to stay because we were standing in the cold of early morning which was not that good for Gabi’s illness. We found a bank where it was warm enough. We spent there 2 hours until the others arrived.

Gabi calmed down. Her voice was coming back and she was grateful because I accompanied her. She didn’t understand why I am so calm. Actually, I also didn’t understand. I used to be in panic in similar situations and blamed everyone else for everything expect me. Now I felt I don’t have any problem. I am in a warm, calm place with Gabi who we didn’t really know each other so the chance was given to change it.

However mostly negative things happened with me, I didn’t consider it such a negative ones, rather I transformed it to positive. It was interesting to observe people. What they call “party” and “having fun”? Are they really feeling good? Are they really having fun? Is that good that they do things what they wouldn’t do it without the influence of alcohol or they are lying all day because of the hangover? Does it really worth for some pleasant hours? Or do they just live their life according to the social expectations because they think there is no other choice?

I tell you a secret. You always have another choice. We can always decide that we don’t want to do the same things what others do. We don’t need to follow the crowd just because that’s the expectation. The time is passing so fastly to not to do things what we really wouldn’t like.


  • 0

Bulizzunk! De miért???

Amikor elkezdtem megosztani a történeteimet csak egy dolgot fogadtam meg. Őszinte leszek akkor is ha kellemetlen, rossz élmények érnek. Most egy ilyen történet következik.

Jelenleg 7 korombeli erasmusos diákkal élek együtt. Fiúk, lányok vegyesen.

Nincsenek illúzióim. A többség a bulik miatt jött erasmusra.

Ennek megfelelően heti 4-5 alkalommal buliznak a lakótársaim. Szerencsémre gyakoribbak a kijárós bulik, ami azt jelenti, hogy 1-ig itthon “melegítenek”, ezután elindulnak és reggel 8-9 környékén jönnek haza. Ilyenkor gyakran találkozunk, mert ekkor szoktam reggelizni. Ezekkel a bulikkal semmi gondom nincs, az éjszaka nagy részében aludhatok.

Ritkábbak a házibulik, amit természetesen a nappaliba szerveznek. Ilyenből eddig kettő volt.

Az előző hétvégén volt a második. Az elsőt – egy hónappal ezelőtt – megpróbáltam átaludni. Sikertelenül.

Most stratégiát váltottam. Úgy gondoltam, hogy nem helyes az, hogy elítélek valamit anélkül, hogy adtam volna neki egy esélyt. Még az is lehet, hogy tetszeni fog – gondoltam akkor.

Lementem a mexikói lányokhoz, akik eggyel alattunk laknak. Levittem a kis pálinkás üvegeimet, amit még otthonról hoztam. Beszélgettünk. Ők megkóstolták a pálinkát, én pedig a mangós mexikói italukat. Jó volt a hangulat. Jól elvoltunk. Legszívesebben ott maradtam volna egész este.

Felmentünk.

Mindenki csak állt és a saját barátaival beszélgetett. Nem ismerkedtek az emberek. Nem mosolyogtak. Nem táncoltak, pedig üvöltött a zene. Nem látszott rajtuk, hogy élveznék, hogy itt vannak.

Nagy volt a hangzavar. A saját hangomat nem hallottam nemhogy a másikét.

Berekedtem.

Ezután elmentünk egy club-ba, ahol számomra még elkeserítőbb volt a helyzet.

Nem figyeltek egymásra az emberek. Számtalanszor ráléptek a lábamra és meglöktek. Ott már nem hangzott el egy “desculpe” (elnézést) vagy egy “obrigado” (köszönöm).

A fiúk úgy néztek a lányokra mint az oroszlán a zsákmányára, amikor már nagyon éhes.

A cigi füstje csípte a szememet.

Szerencsémre pár óra múlva az egyik mexikói lány beteg lett. Megfázott és elment a hangja. Haza akart menni. Megragadtam az alkalmat és vele mentem. A bejárati ajtóban derült ki, hogy egyikünknek sincs kulcsa. Csengettünk többször is, de akik otthon maradtak nem nyitottak ajtót. Valószínűleg hajnal 4-kor már aludtak.

Azt tanácsoltam Gabi-nak, hogy keressünk valami meleg helyet, ugyanis az ő betegségének nem igazán tett az jót, hogy egy helyben álltunk a hajnali hidegben. Találtunk egy bankot, ahol jó meleg volt. Bementünk. Majd ott töltöttünk 2 órát, amíg a többiek hazajöttek.

Gabi megnyugodott. Visszajött a hangja és hálás volt, amiért hazakísértem. Nem értette, hogy mért vagyok ilyen nyugodt. Igazából én sem értettem. Régen hasonló helyzetekben pánikoltam, stresszeltem és mindenkit okoltam magamon kívül a történtek miatt.

Most úgy gondoltam, hogy semmi probléma nincs.

Egy meleg, csendes helyen vagyok Gabival, akivel nem igazán ismerjük egymást. Kaptunk 2 órát a sorstól, hogy ez változzon és olyan jót beszélgettünk, hogy azt éreztem, ezért a két óráért megérte ébren maradnom ezen az éjszakán.

Bár szinte csak negatív dolgok történtek velem, nem annak éltem meg, hanem nagyonis pozitívnak. Érdekes volt megfigyelni az embereket. Hogy mit neveznek bulinak, szórakozásnak? Tényleg jól érzik magukat? Tényleg szórakoznak? Jó az ha az alkoholos befolyásoltság alatt olyanokat tesznek, amiket egyébként nem tennének? Jó másnap egész nap fetrengeni pár kellemesnek tűnő óráért cserébe? Vagy csak a társadalomi elvárásoknak próbálnak megfelelni, mert úgy gondolják hogy nincs más választásuk???

DEE!!! Mindig van más választás. Mindig dönthetünk úgy hogy nem megyünk a tömeggel. Nem állunk be a sorba csak azért mert mások azt várják el tőlünk. Nagyon gyorsan megy az idő, ahhoz, hogy olyan dolgokat tegyünk, amit valójában nem szeretnénk.

 


  • 0

Portuguese Easter

Category : Traveling

Easter means family, peace and calm to me. Sometimes it’s good to break from the everyday’s routine and calm down a bit. That’s why I have always visited my family for Christmas and Easter. This was the first Easter what I spent far from them. I was wondering how strange will be this holiday like this when I got a message that goes like this: the Erasmus students have the opportunity to spend the Easter with a Portuguese family. For me, it was obviously to apply for this program.

Everything happened very quickly and in some days Catarina contacted me. She lives with her family in Parades. It’s a small city 30 km far away from Porto. They call it the “middle of nowhere” but actually I think it’s not as small as they believe.

The Easter accurately starts at 9 am. Everybody came together to a room and we were waiting for somebody.  This time I didn’t know who and what we will do. Then suddenly some people wearing white clothes appeared in order to go along all the houses in the city, say a poem, take a big cross what we needed to kiss. After that, we went further to the next relative’s house where we have done the same. I really liked this tradition, because it’s not about eating or spending money for expensive presents, rather it’s something that just people is needed who are opened for old traditions.

Then everybody went back to their own house to have breakfast. We didn’t eat that much because we had already known a big lunch was waiting for us. When we arrived the grandmother’s house we have realized we were right. There were many many foods: rabbit, lamb, pig and chicken. I could also choose from a huge variety of desserts.

The relative consists of 32 people. Even though they were so different, one thing was the same. All of them showed the curiosity to me, my country and culture. The men were interested in Puskás and football European Championship, the women asked me about the national foods. I also taught them some Hungarian words.

The rest of the day we visited the churches and a mass nearby the city and had dinner. After it, Catarina’s mother invited me and my family for a lunch (my parents and my sister are going to visit me in some weeks), packed some cakes and took me home.

I cannot express with words how wonderful, hospitable and warm- hearted the Portuguese people are. They were so trustful and opened to me. They told me a lot of stories about Portugal, the cultures, traditions etc.. Most probably I would never know these things if I hadn’t visited them. I think taking part in Erasmus project and choosing Portugal were one of the best decision of my life.


  • 0

Portugál húsvét

Category : Traveling

Számomra a húsvét a családot, a békét és a nyugalmat jelenti. Azt, hogy pár napra elfelejthetem a mindennapi dolgokat. Éppen ezért karácsonykor és húsvétkor mindig hazamentem.

Ez az első olyan húsvét, amit a családomtól távol töltök. Épp azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa lesz ez, amikor kaptam egy üzenetet, hogy az erasmusos diákoknak lehetőségük van a húsvétot egy portugál családnál tölteni, így kerültem kapcsolatba Caterina-val.

Ő és a családja 30 km-re lakik Portótól egy pici városban, Paredes-ben. Az utcájukban 6 ház van, amikben csak rokonok laknak. Ők a semmi közepének hívják.

Pontban 9-kor kezdődik náluk a húsvét. Az egész rokonság összejön egy szobába, majd fehérruhás fiúk, lányok járják végig a házakat és verset mondanak, körbevisznek egy nagy keresztet, amit mindenkinek meg kell csókolnia. Ezután átmentünk a következő rokonhoz, ahol ugyanez volt a forgatókönyv. Nagyon tetszett, hogy ez a hagyomány nem az evésről, az ajándékozásról és a pénzről szól, hanem valami olyasmi amihez semmi más nem kell csak a hagyományok ápolására nyitott emberek.

Ezután mindenki hazament, ahol megreggeliztünk. Nem ettünk sokat, mert tudtuk, hogy nagy ebéd vár ránk. Majd átmentünk a nagyszülők házához, ahol valóban rengeteg étel volt. Nyúl, bárány, borjú, disznó és csirke. A desszert legalább ilyen változatos volt.

A rokonság 32 főből áll. 32 nagyon különböző ember. Egy valami azonban közös volt bennük. Mindenki nagyon kíváncsi volt rám. Nem győztem válaszolni a kérdésekre. A férfiakat leginkább Puskás és a foci EB, a nőket pedig a nemzeti ételek érdekeltek. Majd magyar szavakat tanítottam nekik.

A nap hátralévő részében megnéztük a környékbeli templomokat, egy misét és megvacsoráztunk. A vacsora után Catarina anyukája meghívott minket ebédre, ugyanis a szüleim és a tesóm 1 hét múlva meglátogatnak Portóban, majd sütit csomagolt nekem és utána hazavittek.

Szavakkal nem tudom kifejezni azt, hogy milyen melegszívű, vendégszerető, kedves emberek a portugálok. Bizalom és nyitottság árad belőlük. Rengeteg olyan dolgot tudtam meg Portugáliáról, amit lehet soha nem tudtam volna meg, ha nem látogatok el hozzájuk. Azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem erasmusra és most azt érzem, hogy nem akarok hazamenni.