Monthly Archives: August 2017

  • 0

Valóban veszélyes India?

Category : Interesting story

Érdekes módon az utazás előtti hét viszonylagos nyugalomban telt. Nem izgultam különösképpen, persze már visszafelé számoltam a napokat, amik gyorsan teltek egymás után. Maradt még pár vizsgám, jártam tanítani, emellett próbáltam nyugtatni a családomat, hogy minden rendben lesz. Én pont annyira voltam nyugodt, mint amennyire ők idegesek.

Sokszor kérdezték tőlem itthon és később Indiában is, hogy mit szól a családom, hogy fogom magam és egy hátizsákkal elindulok egy teljesen idegen országba. Erre mindig valami olyasmit válaszoltam, hogy kezdetben féltettek, majd amikor látták, hogy minden le van szervezve,  megnyugodtak és örömmel engedtek útnak. Persze ez leegyszerűsítve így is volt, azért közel sem ment ilyen gördülékenyen a dolog.

Ez a féltés leginkább abból adódott, hogy nem tudtak saját tapasztalataikra támaszkodni, ugyanis még Ázsiában sem jártak. Ezért olyan ismerőseiktől szereztek információkat, akik csoportos utazás formájában látogattak el India egyes részeire és tértek haza főleg negatív tapasztalatokkal. Bizonyára ezeknek az utaknak is megvolt a maga szépsége, azonban feltehetően nem jártak olyan szent helyeken, ahol már a levegővétel is felér egy komplex spirituális élménnyel.

Egyedül utazni viszont teljesen más. Aki  csak csoportban utazott eddig, nem is érti mennyire. Ennek ellenére ezeket a történeteket is szívesen hallgattam, hiszen a negatív tapasztalat is tapasztalat. A probléma ott kezdődött, amikor a TV-ben elhangzottak alapján ítélték meg ezt a csodás országot ugyanis a különböző csatornákon  olyan hírek keringenek Indiáról, melyeknek igencsak megkérdőjelezhető az igazságtartalma illetve különböző nézőpontból különbözőképpen értelmezhető. Mert mit mutat a TV? Koszos utcákon élő emberek, tömegnyomor, emberrablás, szexuális erőszak, alacsony életminőség stb..Az anyag fogságában élő európai ember csak a szaglása és látása alapján ítéli meg Indiát. Ami koszos az rossz, ami tiszta az jó. Skatulyákat gyártunk, ami alapján anélkül, hogy ismernénk, minősítjük nemcsak a városokat és a kultúrákat de az embereket is. Én vagyok az origó, aki nálam magasabb életszínvonalon él annak jaj de szép, menő élete van (még akkor is ha az az életminőséget nyújtó matériákat erkölcstelen módon szerezte meg), viszont azokat az embereket akik nálam alacsonyabb életszínvonalon élnek szánalommal vetem meg azt gondolva, hogy szegény szerencsétlen, csak ennyi jutott neki. Minden egyes embert, akivel találkozunk életünk során saját magunkhoz mérünk és ítéljük meg az alapján, hogy mi milyenek vagyunk. Tehát minden egyes emberi kapcsolat lényege, hogy a másikon keresztül milyennek látom önmagam.

Természetesen nem állítom, hogy minden része biztonságos Indiának. A városokon belül vannak olyan negyedek, ahová nem csak turistáknak, de a helyieknek sem tanácsos ellátogatni. Ugyanúgy ahogy a világ többi országában, például Rio-ban a favelák, Budapesten a 8. kerület egyes részei, New York szegénynegyede, Roma, Berlin, de akármelyik várost említhetném. Persze bekell tartani bizonyos szabályokat öltözködés és viselkedés terén, bár ez szerintem szintén minden országban így van.

Gyakran hallottam (főleg nagymamáktól), hogy Indiában rengeteg a bűncselekmény , azon belül is leggyakoribb a fiatal lányok ellen elkövetett szexuális erőszak. Utánanéztem egy kicsit a dolognak . Nos, valóban 2015-ben 34.651 lányt erőszakoltak meg Indiában, ami a 1,324 millárd lelket számláló ország népességének 0,0026 %-a. Ez azt jelenti, hogy minden 38462-dik embert esett erőszak áldozatául az ázsiai országban. Bár európai összstatisztikát nem találtam erre vonatkozóan,  4 európai ország ugyanezen adatait megvizsgáltam. Svédországban 5920, Angliában és Walesben összesen 24043, míg Franciaországban 6932 embert erőszakoltak meg 2015-ben. Ez így summázva már több mint az összindiai adat, ugyanis csak az említett 4 országban 36899 embert erőszakoltak meg, ami a népességükhöz viszonyítva hatalmas arány. Számomra meglepő és egyben elképesztő, hogy Svédországban minden 200-dik embert megerőszakolták abban az évben. (Indiában minden 34651-diket) Ezen adatok alapján mind a négy európai országban statisztikailag nagyobb esély van rá, hogy akár egy oda látogató turistát megerőszakolnak, mint Indiában. Bennem a kész tényekre támaszkodva is felmerült a kérdés, hogy valóban veszélyes-e India és biztonságos-e Európa? Tényleg jobban kell féltenünk azokat a honfitársainkat, akik az ázsiai országot választják, mint akik Svédországba látogatnak?   (Ezen adatok hivatalos publikációkból származnak, amelyek forrását a bejegyzés végére belinkeltem.)

Források:

http://www.france24.com/en/20150811-reported-rapes-france-jump-18-five-years

http://www.aljazeera.com/news/2016/08/india-34000-cases-rape-reported-2015-160831140518208.html

https://www.thelocal.se/20170112/swedens-2016-crime-stats-analyzed

 


  • 0

Miért éppen India?

Category : Traveling

Egy évvel ezelőtt jöttem haza Portugáliából. A fél éves Erasmus programtól többet kaptam, mint amit legszebb álmaimban reméltem. Számtalan élményt, barátságot, felejthetetlen perceket, órákat és napokat. Több portugál szigetre és városba is ellátogattam. Bár az ottani barátaimmal is szerettem utazni, az az érzés nyűgözött le leginkább, amikor egyedül, egy hátizsákkal vágtam neki az ismeretlennek. Ilyen élményem nem volt korábban. Megérkezni valahová, ahol még sosem jártam, eltévedni a városi forgatagban, a helyiek segítőkészségére és kedvességére támaszkodni, mindenre nyitottnak lenni és hagyni hogy a napok csak úgy folyjanak a saját medrükben. Imádtam ezeket a napokat. Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy utazni akarok. De nem Európában. El akarok látogatni olyan országokba, ahol az emberek máshogyan élnek és gondolkodnak, megismerni olyan kultúrákat, amik különböznek az enyémtől. Dél-Amerika mindig is vonzott, de úgy éreztem és most is úgy érzem, hogy ott több időt szeretnék tölteni egy-két hónapnál. Akkoriban kezdett el érdekelni a tudatos életmód, amely megannyi változást idézett elő bennem. Tojás helyett avokádó, hús helyett zöldség, futás helyett jóga, gyógyszer helyett megelőzés és magamra figyelés.

A jóga egyre inkább kezdett érdekelni, olyannyira, hogy a mindennapjaim részévé vált. Minden reggelemet jógával indítottam és kerestem a lehetőséget, hová tudnék eljárni plusz órákra. Amikor egyre inkább beleástam magam a filozófiájába is, akkor jött a felismerés, hogy a jóga őshazájába, Indiába szeretnék utazni.

Onnantól kezdve az volt az elsődleges és egyetlen cél, hogy összegyűjtsem a pénzt a repülőjegyre. Akkoriban még jócskán volt hátra az egyetemből, így tudtam, hogy szeptembertől a napjaim nagy részét ez fogja kitölteni. Abban biztos voltam, hogy a maradék szabadidőmet nem akarom egy irodába zárva adminisztrációval, vagy plazákban ruhák hajtogatásával tölteni. Csináltam már sokféle diákmunkát, de egyik sem nyerte el a tetszésemet.

Olyan munkát szerettem volna végezni, amit élvezek és nem kényszerből, nem csak a pénz miatt csinálom. Rájöttem, hogy az AIESEC-ben is és korábban is akkor éreztem a legjobban magam, amikor segíthettem másoknak, támogathattam őket, megtaníthattam nekik valamit. Mivel imádtam angolul írni, olvasni és beszélni, az angol korrepetálás tűnt a legkézenfekvőbbnek. Gyorsan rákerestem, hogy az interneten van-e lehetőség hirdetni. Hát volt. Pár nap múlva már többen meg is kerestek. Kezdetben 3 tanítványom volt, ami az év során bővült, így januárra össze is gyűlt a pénz a Budapest-Bombay repülőjegyre. Nyáron két hónapot Indiába fogok tölteni. HURRRRRÁÁÁÁÁ!!! Már alig vártam.

A következő hónapokban vízumot, oltást, szállásokat és különböző programokat intéztem. Például egy hetes jógatábort és önkéntes munkát. Ezeknek a szervezése nagyon simán ment. Olyan gyorsan elment ez a pár hónap, hogy egy szempillantás alatt a Ferihegyi Repülőtéren találtam magam kezemben a beszállókártyával, félelemmel, izgalommal de leginkább kíváncsi várakozással. Ha átlépek azon a kapun, már nincs visszaút. Belépek egy olyan világba, amit akkor még elképzelni nem tudtam, hogy mennyire más, mennyire fura és mennyire csodálatos.

Ennek a közel egy évnek, amíg összegyűjtöttem a pénzt nem volt minden perce móka és kacagás. Volt olyan nap, amikor délután 4-ig suliba voltam, aztán 6-ra mentem az egyik tanítványomhoz, 8-ra a másikhoz. Este 10-re nagy nehezen hazaestem. Ilyenkor már csak két dolog foglalkoztatott: egy jó meleg zuhany és a puha ágyikóm. A bevételeimet és a kiadásaimat minden nap vezettem, ami segített abban, hogy ne költsek értelmetlen és hasztalan dolgokra. Sokszor volt olyan hogy összegyűjtöttem a különböző üzletek heti akciós újságait, így a lehető legolcsóbban meg tudtam venni, amire szükségem volt. Az megtakarított pénzemet 2-3 hetente hazavittem mamámhoz, aki a legjobb banknak bizonyult. Nemhogy elvett, még gyarapította is a pénzösszeget.

Úgy gondolom, hogy az én történetem egy üzenet lehet azoknak, akik azt hiszik, hogy utazni akár Európán kívül drága, így lehetetlen, dolgozni pedig csak olyan helyen lehet, ahol a szemét főnök profitjáért és 500 Ft-os órabérért robotolsz és fél óra ebédszünetet vagy még annyit sem kapsz. Persze ez egy sarkított példa, de azt látom, hogy manapság nagyon jellemző a diákmunkákra. Én nem csinálok olyat, amit nem akarok, ami lehúz, ami kikészít és ami feleslegesen veszi el a szabadidőmet. Ezen elvek mentén bárki más is el tud indulni, aki utazni szeretne. Csak idő kérdése, hogy mikor válik valósággá, ami ma még csak álom.