Category Archives: Interesting story

  • 0

Is India really dangerous?

Category : Interesting story

Surprisingly I was so calm one week before my journey, however, I counted the days back and every day when I woke up the first thought coming to my mind was something concerning my trip. The days were passing quickly. I had some exams left, went to teach and tried to make my family calmed down as they worried a lot because of my visiting to this dangerous country.

People asked me the same question many times not only in my country but also in India what was the following: “What did your family say when you told them you want to go to India?” Actually, there was no question like this, however, I normally answered that they worried a lot at the beginning but in time when the realized everything is organized and planned, they were ready to let me go. It was just partly true.

Worrying was mostly because they have never been there so do not have personal experiences, that’s why they could get information only in two ways. Firstly they asked people who traveled to India in organized groups. I’m sure it was a challenging experience for them as well but it’s totally different to travel in groups than alone. Those people who have never traveled alone, don’t even know how different it is. However they all mostly had bad experiences, I was open to being shared. The second way was worst because they judged India according to the TV news. On the mainstream TV channels, the shared news are not completely true. For some reasons they try to mislead people and make them think India is a very dangerous country. The news had shown the dirty streets, many homeless people, pauperism, kidnapping, sexual violence, low quality of life, etc… Most people in Europe judge everything based on their smelling and hearing. We create categories in the system. In most cases, there are only two ones: good and bad. Clean is good, dirty is bad. Love is good, fear is bad. We think we are on the middle of everything. People who are living on a better quality of life than us, they have a so cool and enviable life (even if they got their wealth from unfair businesses), but those people who are living on a lower quality of life, are so miserable and poor. We judge people based our status and circumstances.

Of course, I am not saying that all the parts of India are safe. There are some districts inside the cities where it’s not proposed to visit not only for tourists but for locals as well. It’s the same in other countries worldwide such as the favelas in Rio, some parts of the 8th district in Budapest, slums in New York, Rome, Berlin and I would mention any other city. Obviously, you need to keep the dress code and some rules in behavior, just like in other places.

In Hungary, many people told me that I need to be very careful because there are a lot of crimes there. According to them, the most common is the sexual violence against the girls. I checked some details on the Internet. Well, the truth is that 34651 girls were raped in 2015 in India that is 0,00026 % of the whole population (1,324 billion people). It means that every 38462nd person is raped in the Asian country. However I didn’t find a full European statistics, I analyzed four countries based on the same details. In 2015 the annual raped number was 5920 in Sweden, 24043 in England and Wales together and 6932 in France. If I sum up these numbers it’s already more than the Indian data even I am talking about only four less populated countries. For me, the biggest surprise was the data of Sweden as every 200th person was raped there in 2015.  (every 34651st in India). Based on this small research you have more chance to be raped in this four European countries than in India.  So I just raised the question. Is India really dangerous and Europe safe? Do we really need to worry more about people who visit the Asian country than the ones who go on vacation to Sweden?

I found the details mentioned above from official publications that you can also check with the link of the side below this text:

  • 0

Why India?

Category : Interesting story

One year ago, I have just arrived from Portugal where I have spent 6 months as an exchange student. From this period I got more I have ever hoped: a lot of experiences, adventures, unforgettable minutes, hours and days. I visited more Portuguese islands and cities. However I liked traveling with my friends there, I loved the most when I could go for backpacking trips. I have never done this kind of trip before, so everything was amazed me.  Getting somewhere I have never been, getting lost in the city, letting yourself dependent on the local’s help and kindness, letting the things happen and being open to everything. That was the time I realized I want to travel, but not to the neighbourhood countries. I want to visit places where people live and think in a different way, get to know different cultures. I was always impressed by South America, but I was sure I will spend there more than just some months. That time I started to be interested in the conscious lifestyle which made a lot of changes in my life, mainly in terms of eating habits, the way of thinking, doing sports and treating myself. More specifically, I have been eating fruits and vegetables instead of eggs and meats, doing yoga instead of running, concentrating on the prevention instead of taking medicines.

I was increasingly interested in yoga as much as it became the part of my daily life. I did it every single day in the mornings and I was looking for the opportunity how I can do some extra practice. After I studied the philosophy behind the exercises, I realized I must travel to the motherland of yoga, namely India.

From the moment of this realization, the first and only one goal was to save money for the flight ticket. That time I didn’t finish the university so I needed to go to classes for some hours every day. I was pretty sure I don’t want to spend the rest of my free time with working either as an administrator in the office or as a shop assistant in a mall. I tried out several student jobs but I didn’t really like none of them.

I wanted to get a job what I can really enjoy and I am not just doing it because of any compulsion or the money. In my every day’s life and also in AIESEC I really liked helping to others, supporting them and teaching something. Since I loved writing, reading and speaking in English, the English private classes seemed to be the most obvious. I just searched for whether I have the opportunity to advertise online. Well, I had. After some days, several people contacted me. At the beginnings, I had three students, but when the time was passing I got more, therefore I could buy  the ticket in January. I’m going to spend 2 months in India in the summer. It’s incredible. I couldn’t believe that. I cannot wait for it.

In the next months, I still needed to organize some stuff such as visa, vaccinations, accommodations and different events like volunteer job or yoga camp. The time passed very quickly and suddenly I was in Budapest Airport with the boarding card in my hands. I was scared and excited at the same time, but in particular, I was curious about everything.  If I cross into this gate, there is no way back. In some seconds I am going to enter to somewhere what I could not have even imagined how different, strange and amazing it is.

I was really happy to be succeed in it, however  this year was not always fun. Some days I was in the university from the morning till 4 in the afternoon, then I went to teach in one place at 6, then in another at 8. I got home after 10 when I could do only two things: taking a warm shower and going to the bed. Every day I noted down my daily incomes and expenses. It helped me a lot not to spend money for pointless and useless stuff. I collected the weekly promotion newspapers of the supermarkets, so I could buy the goods on the best prices. In every 2-3 weeks I took the saved money to my grandmother who was the best bank ever. She didn’t even take away from it, but increase the amount in some cases.

I believe that my story can be a message for everybody who thinks firstly traveling even outside of Europe is very expensive and impossible and secondly working is only possible in a company where you work for the boss’s profit and 500 Ft (1,5 euros) per an hour while you get only 30 minutes lunch break or not even that much. Of course, it’s just an example but so common in case of the student jobs as I see.  I am not willing to do things what I don’t want, is bad for me and piss me off. Based on this values anybody can travel who wants. The only one question is when your dreams come true.

  • 0


Category : Interesting story

„The  only thing that is constant is change.” (Heraclitus)

My way of thinking, my behavior and my attitude were changed apparently overnight, which affect my environment. I clearly remember myself when three years ago I was waiting for my first exam period with full of curiosity. Then two years ago I lost my interest in the university, I thought that the knowledge doesn’t exist what I can’t get in practice, I felt it’s not useful and necessary to attend the classes, the exam period was really suffering for me. Last year in this time I have already known, that a life changing adventure was waiting for me in Portugal. Now as I’m looking back to this three years, I feel I can’t fit into the atmosphere of the university because of my huge personality changes.

It’s like I would jump from point A to B in a flash, but the truth is that it was an accurately planned process. Who planned it? Not me for sure. I believe that we were born to the earth because we have the task to do. We don’t know this task beforehand because it would be so easy.  We must find and fulfill it during our life.
What is my task?
I have no idea.
When will I find it?
I have no idea.

But I know one thing. Everybody steps into my life to teach something to me. Every life situation comes in order to improve me. Anywhere I go in the world it’s because I have a common task with those people, situations, and problems. The current economical and political situation, the standard of living and the educational and healthcare situation are not influencing my choice. The followings motivate me more. Culture and habits I’m interested in. Countries, where the way of thinking and habits of habitats are the closest to mine. Based on this I prefer two continents: South America and Asia. To be more concrete the two first place on my bucket list are Brazil and India.

Many people think that these countries are so far and so dangerous that even if I can save enough money for the flight ticket, I will definitely starve to death or somebody kills me on the first day. These people don’t understand me at all. I don’t go for sightseeing. I don’t want to go to India to take a look at the Taj Mahal, but to get to know the local people, their culture, habits, foods, daily lives, what they think about their country, women’s equality, marriage, birth, and reincarnation. I believe a journey like this contributes to my self-development. My goal is not ticking off another country on the list, but to shape my way of thinking through this experiences and to find my way in this life.

Every people before a big change gets a sign, which says: “Hellllooo, you  don’t live your life in a good way, stop for a while and rethink your life.” For example, these signs can be a transportation accident, what you survive,  a malignant tumor, a heart attack or any other healthcare disease. Those people who suffered from this diseases and had accidents says in many cases:

“I was lucky because I survived.”

“I was lucky because I got well.”

The fortune doesn’t exist. This kind of life situation is always a sign that you need to change something. Of course, it’s your choice. You can also decide that you want to change nothing, but I’m sure that you will get signs showing you that you are living your life in a wrong way. How many times have been hearing from any old lady, who her tumor has returned for three times or from a man who had a car accident for two times? Until you don’t admit that you arrived before changes, you will get signs again and again.

My case is not connected to any accident or disease. The life wasn’t so cruel with me. Perhaps the reason is that I felt subconsciously I need to change. In that time I used to eat cheeseburger and gyros all the time. I never cooked. There was a month when I didn’t use to eat any fruit. I used to hate the most of the vegetables, sleep just a bit and be always tired. I believed everything that I have heard without checking or calling into questions the information. I didn’t really use to have any opinion because my knowledge was insecure. In this life situation, I met somebody, who had a strongly determined opinion about all of those things we spoke with. We can call him Béla. Béla was spiritual. Béla didn’t eat meat. Béla was talking about those kinds of things what I have never heard about beforehand. For example, he asked me what I think about what’s the opposite of love. I didn’t know what to say for this question because earlier  I have never thought about this. He said: the fear. I didn’t understand. As I didn’t understand many things. After that, it still happened for several months. Despite that, I felt my life was changing, my habits were the same (cheeseburger, less fruit). Then I was traveling to Portugal where the things calmed down. Béla didn’t impact on me like before. But I changed a lot. I was not willing to follow the crowd during my Erasmus, I rather choose to live according to my rules and I have done what I wanted. After when I had come home the real changes started. It happened so fastly that I still don’t understand. I started to do yoga, concentrate on myself instead of the outside world, eat healthily, set my own values.

I feel that I am going in the right direction.

  • 0

Valóban veszélyes India?

Category : Interesting story

Érdekes módon az utazás előtti hét viszonylagos nyugalomban telt. Nem izgultam különösképpen, persze már visszafelé számoltam a napokat, amik gyorsan teltek egymás után. Maradt még pár vizsgám, jártam tanítani, emellett próbáltam nyugtatni a családomat, hogy minden rendben lesz. Én pont annyira voltam nyugodt, mint amennyire ők idegesek.

Sokszor kérdezték tőlem itthon és később Indiában is, hogy mit szól a családom, hogy fogom magam és egy hátizsákkal elindulok egy teljesen idegen országba. Erre mindig valami olyasmit válaszoltam, hogy kezdetben féltettek, majd amikor látták, hogy minden le van szervezve,  megnyugodtak és örömmel engedtek útnak. Persze ez leegyszerűsítve így is volt, azért közel sem ment ilyen gördülékenyen a dolog.

Ez a féltés leginkább abból adódott, hogy nem tudtak saját tapasztalataikra támaszkodni, ugyanis még Ázsiában sem jártak. Ezért olyan ismerőseiktől szereztek információkat, akik csoportos utazás formájában látogattak el India egyes részeire és tértek haza főleg negatív tapasztalatokkal. Bizonyára ezeknek az utaknak is megvolt a maga szépsége, azonban feltehetően nem jártak olyan szent helyeken, ahol már a levegővétel is felér egy komplex spirituális élménnyel.

Egyedül utazni viszont teljesen más. Aki  csak csoportban utazott eddig, nem is érti mennyire. Ennek ellenére ezeket a történeteket is szívesen hallgattam, hiszen a negatív tapasztalat is tapasztalat. A probléma ott kezdődött, amikor a TV-ben elhangzottak alapján ítélték meg ezt a csodás országot ugyanis a különböző csatornákon  olyan hírek keringenek Indiáról, melyeknek igencsak megkérdőjelezhető az igazságtartalma illetve különböző nézőpontból különbözőképpen értelmezhető. Mert mit mutat a TV? Koszos utcákon élő emberek, tömegnyomor, emberrablás, szexuális erőszak, alacsony életminőség stb..Az anyag fogságában élő európai ember csak a szaglása és látása alapján ítéli meg Indiát. Ami koszos az rossz, ami tiszta az jó. Skatulyákat gyártunk, ami alapján anélkül, hogy ismernénk, minősítjük nemcsak a városokat és a kultúrákat de az embereket is. Én vagyok az origó, aki nálam magasabb életszínvonalon él annak jaj de szép, menő élete van (még akkor is ha az az életminőséget nyújtó matériákat erkölcstelen módon szerezte meg), viszont azokat az embereket akik nálam alacsonyabb életszínvonalon élnek szánalommal vetem meg azt gondolva, hogy szegény szerencsétlen, csak ennyi jutott neki. Minden egyes embert, akivel találkozunk életünk során saját magunkhoz mérünk és ítéljük meg az alapján, hogy mi milyenek vagyunk. Tehát minden egyes emberi kapcsolat lényege, hogy a másikon keresztül milyennek látom önmagam.

Természetesen nem állítom, hogy minden része biztonságos Indiának. A városokon belül vannak olyan negyedek, ahová nem csak turistáknak, de a helyieknek sem tanácsos ellátogatni. Ugyanúgy ahogy a világ többi országában, például Rio-ban a favelák, Budapesten a 8. kerület egyes részei, New York szegénynegyede, Roma, Berlin, de akármelyik várost említhetném. Persze bekell tartani bizonyos szabályokat öltözködés és viselkedés terén, bár ez szerintem szintén minden országban így van.

Gyakran hallottam (főleg nagymamáktól), hogy Indiában rengeteg a bűncselekmény , azon belül is leggyakoribb a fiatal lányok ellen elkövetett szexuális erőszak. Utánanéztem egy kicsit a dolognak . Nos, valóban 2015-ben 34.651 lányt erőszakoltak meg Indiában, ami a 1,324 millárd lelket számláló ország népességének 0,0026 %-a. Ez azt jelenti, hogy minden 38462-dik embert esett erőszak áldozatául az ázsiai országban. Bár európai összstatisztikát nem találtam erre vonatkozóan,  4 európai ország ugyanezen adatait megvizsgáltam. Svédországban 5920, Angliában és Walesben összesen 24043, míg Franciaországban 6932 embert erőszakoltak meg 2015-ben. Ez így summázva már több mint az összindiai adat, ugyanis csak az említett 4 országban 36899 embert erőszakoltak meg, ami a népességükhöz viszonyítva hatalmas arány. Számomra meglepő és egyben elképesztő, hogy Svédországban minden 200-dik embert megerőszakolták abban az évben. (Indiában minden 34651-diket) Ezen adatok alapján mind a négy európai országban statisztikailag nagyobb esély van rá, hogy akár egy oda látogató turistát megerőszakolnak, mint Indiában. Bennem a kész tényekre támaszkodva is felmerült a kérdés, hogy valóban veszélyes-e India és biztonságos-e Európa? Tényleg jobban kell féltenünk azokat a honfitársainkat, akik az ázsiai országot választják, mint akik Svédországba látogatnak?   (Ezen adatok hivatalos publikációkból származnak, amelyek forrását a bejegyzés végére belinkeltem.)



  • 0

Bulizzunk! De miért???

Amikor elkezdtem megosztani a történeteimet csak egy dolgot fogadtam meg. Őszinte leszek akkor is ha kellemetlen, rossz élmények érnek. Most egy ilyen történet következik.

Jelenleg 7 korombeli erasmusos diákkal élek együtt. Fiúk, lányok vegyesen.

Nincsenek illúzióim. A többség a bulik miatt jött erasmusra.

Ennek megfelelően heti 4-5 alkalommal buliznak a lakótársaim. Szerencsémre gyakoribbak a kijárós bulik, ami azt jelenti, hogy 1-ig itthon “melegítenek”, ezután elindulnak és reggel 8-9 környékén jönnek haza. Ilyenkor gyakran találkozunk, mert ekkor szoktam reggelizni. Ezekkel a bulikkal semmi gondom nincs, az éjszaka nagy részében aludhatok.

Ritkábbak a házibulik, amit természetesen a nappaliba szerveznek. Ilyenből eddig kettő volt.

Az előző hétvégén volt a második. Az elsőt – egy hónappal ezelőtt – megpróbáltam átaludni. Sikertelenül.

Most stratégiát váltottam. Úgy gondoltam, hogy nem helyes az, hogy elítélek valamit anélkül, hogy adtam volna neki egy esélyt. Még az is lehet, hogy tetszeni fog – gondoltam akkor.

Lementem a mexikói lányokhoz, akik eggyel alattunk laknak. Levittem a kis pálinkás üvegeimet, amit még otthonról hoztam. Beszélgettünk. Ők megkóstolták a pálinkát, én pedig a mangós mexikói italukat. Jó volt a hangulat. Jól elvoltunk. Legszívesebben ott maradtam volna egész este.


Mindenki csak állt és a saját barátaival beszélgetett. Nem ismerkedtek az emberek. Nem mosolyogtak. Nem táncoltak, pedig üvöltött a zene. Nem látszott rajtuk, hogy élveznék, hogy itt vannak.

Nagy volt a hangzavar. A saját hangomat nem hallottam nemhogy a másikét.


Ezután elmentünk egy club-ba, ahol számomra még elkeserítőbb volt a helyzet.

Nem figyeltek egymásra az emberek. Számtalanszor ráléptek a lábamra és meglöktek. Ott már nem hangzott el egy “desculpe” (elnézést) vagy egy “obrigado” (köszönöm).

A fiúk úgy néztek a lányokra mint az oroszlán a zsákmányára, amikor már nagyon éhes.

A cigi füstje csípte a szememet.

Szerencsémre pár óra múlva az egyik mexikói lány beteg lett. Megfázott és elment a hangja. Haza akart menni. Megragadtam az alkalmat és vele mentem. A bejárati ajtóban derült ki, hogy egyikünknek sincs kulcsa. Csengettünk többször is, de akik otthon maradtak nem nyitottak ajtót. Valószínűleg hajnal 4-kor már aludtak.

Azt tanácsoltam Gabi-nak, hogy keressünk valami meleg helyet, ugyanis az ő betegségének nem igazán tett az jót, hogy egy helyben álltunk a hajnali hidegben. Találtunk egy bankot, ahol jó meleg volt. Bementünk. Majd ott töltöttünk 2 órát, amíg a többiek hazajöttek.

Gabi megnyugodott. Visszajött a hangja és hálás volt, amiért hazakísértem. Nem értette, hogy mért vagyok ilyen nyugodt. Igazából én sem értettem. Régen hasonló helyzetekben pánikoltam, stresszeltem és mindenkit okoltam magamon kívül a történtek miatt.

Most úgy gondoltam, hogy semmi probléma nincs.

Egy meleg, csendes helyen vagyok Gabival, akivel nem igazán ismerjük egymást. Kaptunk 2 órát a sorstól, hogy ez változzon és olyan jót beszélgettünk, hogy azt éreztem, ezért a két óráért megérte ébren maradnom ezen az éjszakán.

Bár szinte csak negatív dolgok történtek velem, nem annak éltem meg, hanem nagyonis pozitívnak. Érdekes volt megfigyelni az embereket. Hogy mit neveznek bulinak, szórakozásnak? Tényleg jól érzik magukat? Tényleg szórakoznak? Jó az ha az alkoholos befolyásoltság alatt olyanokat tesznek, amiket egyébként nem tennének? Jó másnap egész nap fetrengeni pár kellemesnek tűnő óráért cserébe? Vagy csak a társadalomi elvárásoknak próbálnak megfelelni, mert úgy gondolják hogy nincs más választásuk???

DEE!!! Mindig van más választás. Mindig dönthetünk úgy hogy nem megyünk a tömeggel. Nem állunk be a sorba csak azért mert mások azt várják el tőlünk. Nagyon gyorsan megy az idő, ahhoz, hogy olyan dolgokat tegyünk, amit valójában nem szeretnénk.


  • 0

Meeting in Porto


I have been living in Porto for two months, but I have never met with any Hungarians here. According to my coordinator, only two Hungarians studied here from my university, one is in 2013  and the other one is before 2010 but he doesn’t  even remember the date. Most of them go to Lisbon because it’s easily accessible by direct flight from Budapest. Porto is 3 hours far away from Lisbon. But I’m sure it worth to visit here.

I met several people from different countries. When we introduced ourselves one of the first questions was always the same: Where are you from? I can separate people according to their reactions to where am I from. The first group of people has already visited Budapest, so they know where the country is situated, what is our mother tongue and that the capital city is so nice. The words of “szia” (hello) and “köszönöm” (thank you) are also familiar for some of those people.  The second group of people always asked if we speak English as a mother tongue. I answer that of course not: in our own language, in Hungarian. Most probably these people don’t know Hungary geographically.

Today I went to a bookstore. I like reading and I understand more and more in Portuguese, so it was the time to visit one. It was a so cozy place, maybe it’s because they used candles instead of the lamp that’s why the light was so low. There were benches around, where old ladies were reading. I went to one of the shelves to take a book off.

I couldn’t believe my eyes when I looked at the name of the author of that book I was holding in my hand: Csáth Géza and I took a look at the word of “hungaro” (Hungarian).

OMG, it’s a Hungarian book in Porto, where there is no any Hungarian soul, I didn’t even hear any Hungarian word while walking on the street and NOW here is a book from a Hungarian author. I didn’t believe it. If it had cost 200 euros, I would also buy it, but it was just 10 euros. Wonderful.

Miracles are really happening, we are experiencing it every day. Sometimes because of the every day’s stress, we are able to forget that how wonderful the life is. Currently I notice it because  my life is peaceful without stress and I’m happy when the cute old lady enthusiastically gives me my daily strawberry portion at 7 pm in the grocery as I would be the British Queen, when I get a gift in a confectionary, just because I spent there two hours and therefore they are so thankful and when I visit Braga, where a local boy showed me the city by his car, invites me for lunch and doesn’t expect anything in return. Noticing these small things help you to live happily in hard life situations as well. Because of the happenings of today, I decided to create a blog and start to share my stories.

  • 0

Portói találka

Már lassan két hónapja élek Portóban de magyarral még nem találkoztam. A koordinátorom szerint 2013-ban volt itt utoljára magyar, meg még valamikor 2010 előtt, de már az évszámra sem emlékezett. Csodálkozott is, hogy én hogy keveredtem ide.

A magyarok csak Lisszabonig mennek. Portó még 3 óra vonattal. Szerintem megéri. Nekem mindenképpen.

Sajnos magyar turistákkal sem találkoztam.

Ha szóba kerül, hogy Magyarországról jöttem az embereket reakció alapján két csoportba lehet osztani. Az egyik csoport már járt Budapesten, így tudják hogy hol terül el az országunk, hogy magyar az anyanyelvünk és hogy Budapest nagyon szép. Néhányukat még egy ‘szia’ vagy egy ‘köszönöm’ hallatán is ismerős érzés fogja el. De ez már ritkább. A második csoportnak az első kérdése, hogy mi milyen nyelven beszélünk, angolul. Erre csak annyit szoktam mondani büszkén, hogy nem, természetesen saját nyelvünk van. Feltételezem, hogy ezek az emberek földrajzilag sem nagyon ismerik Magyarországot.

Ma voltam egy könyvesboltba. Szeretek olvasni és egyre többet értek portugálul, így úgy gondoltam, hogy eljött az ideje, hogy betérjek egybe. Nagyon barátságos kis hely volt, talán azért is mert lámpa helyett gyertyával világítottak, ezért alig-alig volt fény. Körbe padok voltak, ahol ősz hajú nénik olvastak. Odamentem az egyik polchoz és kivettem a legfelső könyvet. Nem hittem a szememnek, amikor ezt a feliratot láttam: CSÁTH GÉZA, majd a húngaro szóra néztem.

Úristen, ez egy MAGYAR könyv. Portóban. Ahol egy magyar lélek sincs. Egy magyar szót nem hallottam. És most itt tartok a kezemben egy könyvet, egy magyar íróról. Nem hittem el.

Ha 200 euróba került volna, akkor is megvettem volna, de “csak” 10 euró volt 😀 Csodálatos.

Csodák léteznek. Minden nap átéljük, csak nem tudunk róla. A mókuskerék, a mindennapi stressz elfeledteti velünk, hogy milyen csodálatos az élet. Talán azért veszem észre, mert nem vagyok mókuskerékben, békés, stresszmentes életet élek és boldog vagyok, amikor a sarki zöldséges néni este 7-kor olyan lelkesen szedi ki a napi eperadagomat, mintha én lennék az angol királynő, amikor a cukrászdába ajándék sütit kapok, csak azért mert 2 órát töltöttem ott és hálásak, hogy őket választottam és amikor ellátogatok egy kisvárosba ahol egy helyi fiú meghív ebédre, a saját autójával megmutatja a várost és nem vár cserébe semmit.

Ezek azok a dolgok, amikre figyelve elviselhetőbbé teszik az életet, még a nehéz időszakokban is. A mai nap hatására kezdek el blogot írni és megosztani, hogy miért is érdemes kilépni a négy fal közül és megnézni hogy mi van máshol.

  • 0

Everything happens for reason

Category : Interesting story

 I have always wanted to travel. When I was a child I always wanted to go somewhere, no matter where. I often slept either in my cousins or my friends. I preferred the changes. I was not able to stay in one place for a long time. Nonetheless, I was living in a bubble in a small city for 19 years until I left the grammar school. The grammar school is situated 200 meters far from my home, so I didn’t even have to move a lot to reach it, however, I wanted to do it. Every day was the same. I woke at 7 am, went to the school, arrived home at 3 pm, did my homework, watched the TV and listened to music and later on I went to the bed. Every weekday from Monday to Friday was the same.

I was sure that something was not going on the right way. I felt the desire for things to change. That’s why I knew there was no chance to choose a university nearby my hometown, however, my family wanted me to do that.

I moved to the capital city to Budapest.

I joined a student organization called AIESEC. I have worked there for 2 years, which was one of the most beautiful part of my life. I’ve improved and changed a lot, but I felt I need some change again. With the help of AIESEC, I could go to an international conference which was organized in Porto, Portugal. I was impressed by the city however, I couldn’t see a lot from it. It was like finding my second hometown that’s why I decided I will go back there one day.

Only half a year passed and I applied for ERASMUS. I choose Lisbon because there was no university in Porto on the list of possibilities, but I was sure that my destination will be Portugal. That’s why this time I started to study Portuguese.  I was scared when I got to inform that the university in Lisbon doesn’t reply to my coordinator’s messages. She told me that there is a new partnership with a Portuguese school called ISMAI. It’s situated in Maia, some kilometer far from Porto. I couldn’t believe it. I can go to that city where I really wanted. I felt like the magic is happening in front of my eyes all the time. That’s the story how I could live in this wonderful city which has changed my life. I’m sure that it happened for reason and I found another part of my soul there.

  • 0

Minden okkal törénik

Category : Interesting story

Nem is tudom hol kezdjem.

Mindig is utazni akartam. Amikor kicsi voltam, mindig menni akartam. Vagy mamánál akartam aludni, vagy unokatesómnál vagy a barátnőmnél. Mindig szerettem a változást. Nem tudtam megmaradni egy helyen sok ideig. Ennek ellenére 19 éves koromig burokba zárva éltem. Általános iskolába és középiskolába is egy kisvárosba jártam. A középiskola 200 méterre volt az otthonomtól. Minden napom ugyanúgy nézett ki. Reggel felkeltem, fél8-ra bementem az iskolába, fél 3-ra hazaértem, megtanultam, megcsináltam a házit, este lefeküdtem és másnap kezdődött minden előről.

Éreztem, hogy valami nem oké. Ennél nagyobbnak kell lennie a világnak. Ezért nem volt rá esély hogy környékbeli főiskolát választok, akármennyire is szerette volna a környezetem.

Elkerültem Pestre.

Csatlakoztam egy nemzetközi szervezethez, az AIESEC-hez. 2 éven át tevékenykedtem, ami életem eddigi legszebb időszaka volt. Nagyon sok mindent csináltam, rengeteget kaptam és adtam magamból. Csodálatos két év volt, de éreztem, hogy változás kell. Megint.

Az AIESEC segítségével sikerült eljutnom egy nemzetközi konferenciára Portóba. Sokat a városból nem láttam, de amit igen az nagyon megmaradt az emlékeimben. Tudtam, hogy vissza kell jönnöm, mert ez egy nekem való hely.

Fél év múlva jelentkeztem erasmusra Lisszabonba. Ekkor már elkezdtem portugált tanulni. Biztos volt, hogy az úti cél nem lehet más csakis Portugália. A listán nem volt portói iskola. A sors fintora, hogy az egyetlen portugál iskola, aki visszaírt a kapcsolattartómnak Maia-ban található, néhány km-re Portótól. Így élhetek most ebben a csodálatos városban.

Biztos vagyok benne, hogy a dolgok okkal történnek. Nem véletlenül sodort ide az élet. A változás jó dolog, csak hagyni kell, hogy megtörténjen 🙂