Minden okkal törénik

  • 0

Minden okkal törénik

Category : Interesting story

Nem is tudom hol kezdjem.

Mindig is utazni akartam. Amikor kicsi voltam, mindig menni akartam. Vagy mamánál akartam aludni, vagy unokatesómnál vagy a barátnőmnél. Mindig szerettem a változást. Nem tudtam megmaradni egy helyen sok ideig. Ennek ellenére 19 éves koromig burokba zárva éltem. Általános iskolába és középiskolába is egy kisvárosba jártam. A középiskola 200 méterre volt az otthonomtól. Minden napom ugyanúgy nézett ki. Reggel felkeltem, fél8-ra bementem az iskolába, fél 3-ra hazaértem, megtanultam, megcsináltam a házit, este lefeküdtem és másnap kezdődött minden előről.

Éreztem, hogy valami nem oké. Ennél nagyobbnak kell lennie a világnak. Ezért nem volt rá esély hogy környékbeli főiskolát választok, akármennyire is szerette volna a környezetem.

Elkerültem Pestre.

Csatlakoztam egy nemzetközi szervezethez, az AIESEC-hez. 2 éven át tevékenykedtem, ami életem eddigi legszebb időszaka volt. Nagyon sok mindent csináltam, rengeteget kaptam és adtam magamból. Csodálatos két év volt, de éreztem, hogy változás kell. Megint.

Az AIESEC segítségével sikerült eljutnom egy nemzetközi konferenciára Portóba. Sokat a városból nem láttam, de amit igen az nagyon megmaradt az emlékeimben. Tudtam, hogy vissza kell jönnöm, mert ez egy nekem való hely.

Fél év múlva jelentkeztem erasmusra Lisszabonba. Ekkor már elkezdtem portugált tanulni. Biztos volt, hogy az úti cél nem lehet más csakis Portugália. A listán nem volt portói iskola. A sors fintora, hogy az egyetlen portugál iskola, aki visszaírt a kapcsolattartómnak Maia-ban található, néhány km-re Portótól. Így élhetek most ebben a csodálatos városban.

Biztos vagyok benne, hogy a dolgok okkal történnek. Nem véletlenül sodort ide az élet. A változás jó dolog, csak hagyni kell, hogy megtörténjen 🙂

 


Leave a Reply