Tudj meg többet!

Szia!

Lotti vagyok, a lottispirit.com szerzője. Azért hoztam létre ezt az oldalt, hogy magamnak és persze másoknak is beszámoljak a változásokról, amiket a személyiségemben tapasztalok. hátizsákos utazásaimról és a saját belső utamról.

Mezőkövesden születtem és éltem 19 éves koromig. Nem csak a szűk családban voltam az első leszületett gyermek, hanem a tágabb rokonságban is. A nagyszüleimnek én voltam az első unokájuk. Bár ez nem véletlenül alakult így alapjaiban határozta meg a gyerekkori éveimet.  Kicsit mindig azt éreztem, hogy másfajta kapcsolatom van velük mint tesómnak vagy  az unokatestvéreimnek. Mozgékony gyerek voltam, nem nagyon tudtam egyhelyben megülni. Sosem zavart sőt egyenesen imádtam, ha másnál kellett aludnom. Ez a mai napig így van. Utazásaim során leginkább a couchsurfing weboldalt használom szálláskeresésre. Ezen az oldalon a regisztrált tagok felajánlhatják kanapéjukat/ágyukat/matracukat egy erre nyitott utazónak. Hogy ők ezért mit kapnak cserébe? Tulajdonképpen semmit, de valójában mindent. A másik ember barátságát, szeretetét, háláját. Ezek az érdek nélküli kapcsolatok és élmények azok, amikre mindig is emlékezni fogunk.

Visszatérve a gyerekkoromra gondtalan éveim voltak, mindaddig, míg el nem kellett kezdtem iskolába járni. Anyukám tanár lévén mindent át akart nekem adni, amit csak tudott és az elvárások is igen magasak voltak a képességeimhez mérten.  Nem ment a matek és nehezen tanultam meg írni és olvasni is. Később felső tagozatban amikor bejött a fizika, kémia, biosz csak sokszorozódtak a gondok. Bár sokat tanultam, folyamatosan jöttek a rossz jegyek, amiket sosem mondtam el a szüleimnek, hanem 1-2 jeggyel felfelé korrigáltam,  amik persze a fogadóórákon rendre kiderültek. Aztán jól kikaptam. Az oktatási rendszerünk által felállított szabályokat már akkor képtelen voltam betartani és követni. Ennek ellenére az érettségi elég jól sikerült és fel is vettek a Budapesti Gazdasági Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakára. Az igazi problémák ekkor kezdődtek.

Már az első évben csatlakoztam egy nemzetközi diákszervezethez, az AIESEC-hez. Itt rengeteg gyakorlati tapasztalatra tettem szert többek között az értékesítés, marketing, csapatvezetés és fejlesztés területén. Ezen sokszínű és izgalmas tevékenységek lekötötték minden időmet és energiámat, így a tanulás teljesen háttérbe szorul. Ez egyrészt miattam, másrészt az egyetemi órák nyújtotta teljes érdektelenség miatt volt. A tárgyak nagy része úgy lett volna teljesíthető ha a vizsga előtti napokban szinte megállás nélkül tanulom a tételeket/jegyzeteket/könyveket. Nekem ehhez nemcsak időm, de kedvem sem volt, így pár félévvel megcsúsztam.

Az AIESEC-es éveim után részt vettem az ERASMUS programban, melynek köszönhetően Portóban tölthettem 6 hónapot. Az itt tapasztalt élményeimről itt olvashatsz: http://lottispirit.com/portugalia/

Miután hazajöttem szintén nem tudtam beállni abba a sorba, amit az egyetemi lét kínált. Az ott kialakult társaság már untatott és a vizsgáim is nehezen lettek meg. Ráadásul akkor kezdtem mélyebben beleásni magam olyan témákba (önmegvalósítás, vegán táplálkozás, hátizsákos utazás, alternatív gyógymódok stb), amik még inkább nehezítették az egyetemi rendszerhez való alkalmazkodást. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy ott hagyom az egészet és világgá megyek. Még nem tettem. 😀

Jelenleg időm nagy részét ezen blog szerkesztése teszi ki, ezenkívül angolt tanítok, egy ausztráliai újságnak írok utazás témában, jogázok és próbálom befejezni az egyetemet, hogy szabad lehessek. 🙂